2017/03/16

Atlasz


Jááj, hát nagyon nem jöttem fel ide már egy ideje, de meg is volt rá az okom.
Nagyon nem úgy indult a félévem, ahogyan szerettem volna, egyszerűen nem megy semmi, folyton fáradt és motiválatlan vagyok. Mondjuk, most már talán kezdek kijönni ebből az áldatlan állapotból, de nem elég gyorsan. 
Azt hiszem, lassan érik egy nagy átalakítás, szülinapomra lehet, meglepem magamat vele. :D El se hiszem, húsz éves leszek. Most ez olyan, mintha valami vénasszony lennék, de akkor is, ijesztő kicsit.
Igazság szerint, február végéig azon pattogtam, hogy mások ilyen korukban már ezt csinálták, azt érték el, stb., stb... Aztán bumm, jött a nagy felismerés, hogy ez így nagyon nem jó, hogy én mások életét akarnám másolni, illetve hogy azt veszem példának, miközben a sajátommal nem foglalkozom. Úgyhogy most mondhatjuk azt hiszem, hogy változáson megyek keresztül, méghozzá egy pozitív változáson. Mert ha belegondolunk, ez azért nagyon nehéz. Most jön majd az a rész, hogy megtalálom magamat meg hogy kitalálom, mit kezdek a SAJÁT életemmel. És igyekszem nem foglalkozni a mások életútjával, hanem a sajátomat egyengetni. Nem megjátszani, hanem jól érezni magam, kerülni az energiavámpír embereket, közben tanulni, mint egy őrült, és ezáltal fejlődni és még sorolhatnám... Ezek nem könnyű feladatok, de muszáj őket teljesíteni.
Nem lett valami hosszú bejegyzés, és összeszedetlen is, de most ennyi telik tőlem. Amúgy ebben a csendes időszakban végignéztem a Modern család c. sorozatot. (és imádom) 
Nekiesek akkor az oldalnak, de az is lehet, hogy úgy, ahogy van, az egészet elköltöztetem. Még meglátom, a hétvégém szabad, lesz időm ezen rágódni. ;)

2017/02/24

35 random kérdés TAG


Mert megérdemlitek (hogy mindenféle hülyeséget megtudjatok rólam :D).
Köszönet a kérdéssorért Ninette-nek, illetve ennek az oldalnak!

  1. Van háziállatod? Most nincs. Volt itt hal, tengerimalac, csincsilla, de jelenleg nem lenne időm kisállatra. :(
  2. Nevezz meg három dolgot, ami a közeledben van most! Egy üveg víz, kínais tankönyveim tömkelege, illetve a kibontatlan csomag rostirónom.
  3. Milyen most az időjárás? Leviszi a fejemet, olyan szél van kint.
  4. Tudsz vezetni? Ha igen- Nem tudok.
  5. Mikor kelsz fel reggel? Igyekszem nyolckor, de legtöbbször kilenc körül (amikor nincs gyakorlatom).
  6. Mi az a film, amit utoljára láttál? X-men Elsők... asszem, hatodszorra néztem meg. :D
  7. Milyen üzenetet kaptál utoljára? (sms) Anya írt, hogy hívjam fel apát, mert akar valamit. (#makessomuchsense)
  8. Mi a csengőhangod? Hikari to Kage (KnB anime OST, meglepően jól bevált)
  9. Voltál már külföldön? Igen (most soroljam fel...?), Európán belül egész sokat utaztam, voltam már Németországban, Olaszországban, sokszor Ausztriában, Horvátországban, Szlovákiában, egyszer Ukrajnában is.. Viszont még sosem ültem repülőgépen O.O
  10. Szereted a sushit? Minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt kiderítsem. (Szüleimmel már egy féléve tervezzük, hogy elmegyünk :D)
  11. Hol szoktál élelmiszert vásárolni? Spar
  12. Hány testvéred van? Egy féltesóm van.
  13. Asztali géped vagy laptopod van? Laptopom és imádom, George a neve.
  14. Hány éves leszel a következő szülinapodon? 20 (omg)
  15. Hordasz szemüveget vagy kontaktlencsét? Mindkettőt.
  16. Fested-e a hajad? Nem, de azt hiszem, szeretném egyszer majd.........majd.
  17. Mondd el, mit tervezel mára! Este van, és kínait terveztem tanulni, ehelyett ezekre válaszolgatok. 
  18. Mikor sírtál utoljára? Hétfőn. (sajnos számon tudom tartani, mert sokszor szoktam)
  19. Mi a tökéletes pizzafeltét? Ne utáljatok, de csirke. ><
  20. Éjszakáztál-e már valaha? Józanon nem... 
  21. Milyen színű a szemed? Kékeszöld.
  22. Mi a kedvenc TV-műsorod? Őszintén szólva, nem nézek TV-t mostanában, de szeretem az Agymenőket. Azt hiszem, az.
  23. Ha bárhol élhetnél a földön, legszívesebben hol élnél? Franc akar elmenni itthonról, jó nekem itt is. :D
  24. Mit szoktál enni reggelire? Müzlit joghurttal. Néha becsúszik egy kakaóscsiga. :3
  25. Mi a kedvenc ruhád? Konkrétan? Van egy szürke kardigánom, ami MINDENHEZ passzol. Bolyhos már, mint a bari szegénykém, de én ki nem dobom.
  26. Neked a pohár félig teli vagy félig üres? Teli.
  27. Melyik napszakot szereted? Napnyugtától hajnalig vagyok elememben.
  28. Hol születtél? Siófokon.
  29. Kedvenc illatod? Kókusz.
  30. Szoktad figyelni az embereket? Always. (volt már, hogy mások figyelmeztettek, ne bámuljam már xy-t... ciki)
  31. Nappali vagy éjszakai típus va- ÉJSZAKAI.
  32. Mi akartál lenni kiskorodban? Balerina *-*
  33. Kutya vagy macskapárti vagy? Ne kényszerítsen senki döntésre. Both.
  34. Kedvenc virágod? A menő kis orchideám, ami rózsaszín és igazából anya gondozza, mert mellettem minden növény kipurcan.
  35. Milyen emailt kaptál utoljára? ELTE hírlevelet. 
Jááááj, de elment az idő. Vigyétek nyugodtan, csak jelezzétek, illetve tüntessétek fel az eredeti "szerzőket"! Akkor most szótárazok egyet. Wo yao xuexi Hanzi. (Írásjegyeket kell tanulnom - hú, de rosszul néz ki hangsúlyjelölések nélkül...)

2017/02/20

Update - avagy túl drámai vagyok

(mostanában nem tudok tea nélkül felébredni)

Na, halihó. Először is, hadd mondjam el, hogy életem legrosszabb hétfő délelőttjén vagyok túl, ugyanis sikerült beszerveznem egy fogtömést reggel nyolcra :D Természetesen ráparáztam, nem aludtam, és mivel fáradt voltam, kétszer olyan rosszul bírtam a fúró hangját (amivel amúgy is ki lehet kergetni a világból, bár ezzel gondolom, mindenki így van). Igazán nem a doki hibája, nagyon normális, kedves és szépen is dolgozik, egyszerűen csak nem bírom szegény fogorvosokat, de így... NAGYON NEM. Pedig még igazán rossz tapasztalatom nem is volt velük. Ki érti ezt? ><"
Ami a múltheti fantasztikus bejegyzésemet illeti... Én nem tudom, mi lelt. (aki esetleg nincs képben: előző bejegyzésemben kapcsolati válságot éltem meg) Mondjuk nem segített, hogy munkált bennem a PMS teljes gőzerővel. Jó, nyilván, nem légből kapott dolgokat írtam le, ezek tényleg problematikusak voltak, de visszaolvastam és hát akkora dramaqueen vagyok, hogy a fal adja a másikat. Megbeszéltük, nem volt egy vidám találkozás, a kedvesem kicsit magába is zuhant, de azóta feltámadt hamvaiból és jobb, mint újkorában, oké, ez csúnya volt.. nos, igyekszünk mindent megtenni, ami tőlünk telik, és abszolút úgy érzem, hogy ez megerősített minket.

Képzeljétek el (vagy inkább ne, mert akkor megutáltok), nincs hétfőn órám. Négynapos munkahét, nem rossz, mi? Előre félek attól, hogy mennyire el fogok kényelmesedni. :D De tényleg, legkorábban 10-kor kezdek, és van egy nap, amikor egyetlen előadásom van fél kettőtől. Igen, tudom, nevetséges. Viszont azt nem bírom ép ésszel felfogni, hogy egy tanterven belül hogy sikerült elérni azt, hogy a gyakorlatom meg az egyik előadásom (kötelező mindkettő) tökéletesen ugyanabban az időpontban kezdődjön?! Jó, vágom, #firstworldproblems, de akkor is, rohadt idegesítő.
Mondjuk, ami a tanulást illeti, nem panaszkodhatok, van mit bevágni. Egyre inkább parázok a félévzáró kínai vizsgáktól. Viszont sikerült normális mennyiségű kreditet összeszednem erre a félévre, szóval talán kapok valamennyi ösztöndíjat majd. (Ebben a félévben ilyet nem remélhetek, nem mondom meg, milyen lett az átlagom, legyen elég annyi, hogy kaki.)

Ja, az egyetemen kívül is van életem amúgy! Ja, nincs. Megyek is tanulni. #thisissad Nem tudom, hogy lesz időm az oldallal foglalkozni, mindenesetre igyekszem annyiszor feljönni, amennyiszer csa tudok! Puszi mindenkinek, kitartást a melóhoz, sulihoz, meg az élethez, mindjárt jön a tavasz, gondoljatok erre!

2017/02/09

Válság


Figyelmeztetések: panaszkodás, dark, szerelmi gondok, összefüggéstelen és nem feltétlenül igazságos gondolatok

Kicsit elvesztem, így, nos.. az életben. Nyomasztó időszakot élek most, annak ellenére, hogy úgy tűnik, minden oké. Na ja, a felszínen. 
Merthogy nem érzem magamat jól a kapcsolatomban. :( Vagyis, ez így nem teljesen igaz, mert amikor együtt vagyunk, akkor szuper, meg elvagyunk, meg érzem, hogy szeretve vagyok, és végül is ez a legfontosabb... Csak éppen, semmi inspirációt nem ad ez a kapcsolat. (Ez a megfogalmazás...) Nem vagyok egy hú, de nagy partiarc, de igenis, igénylem néha a társaságot, meg hogy új embereket ismerjek meg. És szeretném, ha ebben ő is részt venne, ne adj' isten, esetleg ő kezdeményezne ilyen téren. Még a baráti köre sem változott, mert az ő egyetemén van a fél osztályom, és inkább velük találkozgat (kb olyan, mintha a múltban rekedtem volna, amikor én is elmegyek velük).
A másik meg az érdeklődési körünk. Van közös, nem azt mondom, hogy, nincs, sőt... egyre több van, amit pozitív dologként fogok fel. De megrekedtünk a filmek, sorozatok, esetleg animék terén, nekem meg (nagyképűen hangzik, de) szükségem volna valakire, akivel megoszthatom, ha egy jó könyvet olvastam vagy egy jó darabot láttam, esetleg elmentem a Zeneakadémiára, és ott milyen jó hangversenyen voltam. Nem is várnám el, hogy részt vegyen ezeken velem, de legalább érdekelhetné annyira, hogy nem passzívan végighallgatja a (töredékes, mert miután látom, hogy nem érdekli, elvesztem a kedvem) beszámolómat, és lerendezi egy jól van, szívem-mel, hanem feltesz egy-két kérdést, hogy legalább úgy érezzem, hogy mintha. 

Lehet, hogy bennem van a hiba amúgy. Sosem hittem, hogy én vagyok a tökéletes, ő meg nem az, mert ez nem így van. De attól még vannak problémák.

Tizenhét voltam, amikor összejöttem vele, és azóta is vele vagyok. Most meg lassan húsz leszek, és úgy érzem, hogy megrekedtünk egy ponton, ahonnan nagyon nehéz lesz továbbmozdulni. Ugyanis nem kérhetem, hogy változzon meg! Nem kérhetem, hogy szeresse meg hirtelen a színházat vagy a komolyzenét, ahogyan azt sem, hogy legyen már társaságibb lény, mert ez nem ő. De nekem meg nem elég az, amit ő nyújt ilyen téren, és nekem fáj ezt leginkább leírni.
Egy évvel fiatalabb nálam, de nem hittem volna, hogy ez ennyire ki fog ütközni. Ő még nagyon... gyerek. Nem mondom, hogy én meg rohadt felelősségteljes felnőtt vagyok, mert nem igaz, de előrébb tartok, mint ő, és nem érzem, hogy férfiként biztonságot adna nekem. A napokban rettenetes gondolat futott át az agyamon egy hülye kis megjegyzése után, méghozzá az, hogy nem akarom, hogy ő legyen a gyerekeim apja, nem akarok vele élni. Csak egy futó kis gondolatfoszlány volt, és mégis, annyira megragadt a fejemben.

Nem tudom, lehet, hogy ez csak pillanatnyi elmebaj, mindenesetre nagyon jó érzés volt kiadni mindezt magamból. Megpróbálok beszélni vele, hátha ketten találunk valami megoldást. Sok mindenünk van ebben a kapcsolatban, nem hagyhatjuk, hogy ennyitől összeroppanjon. Remélem, ennél azért erősebb az, ami köztünk van.